Könnyek helyett
Keserű sorsokat érlelt
a kalászba szökkenő Nyár:
hazug szívekből melegágy
lett, hová a nap delelni jár.
Haldokló beton sírokon
szeplős rózsa kelyhe nyílt,
mikor ledobtad a ruhád,
mint kurva a szexepilt.
E poros völgy-börtönben
szerelemmé vált a magány:
villamosok sugdolóztak
bután, akár két csitri lány.
Szélkakas köszöntötte a
buja reggelt kéjes hangokon,
és kimerült házak nyögdécseltek
minden egyes hajnalon.
Csontujjak alatt nem peng már a
húr, hiába hát szirén szívem:
ki hattyúdalra gyúl, az önmagát
kétségek közt hallgatni kénytelen.
Jaj, nehéz boldogan élni ott,
hol porba hullhatnak zöldszemű
csillagok, hol reggel kel a Nap,
s az éjjel örökké fénytelen.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Őszinte leszek: kezd elegem lenni magamból. Mintha egyre rosszabbak lennének ezek a versek, amiket közreadok. Nem véletlen, hogy 1974-ben abbahagytam az írást. Leérettségiztem, túl voltam a nagy szerelmeken, dolgozni kezdtem. Ünnepélyesen talonba tettem az epekedést. Sokkal kényelmesebbnek tűnt, ha mások vágyódnak utánam.
Eldőlt, hogy folytatom a műszaki pályán elkezdett tanulmányokat. Igen, a szüleimnek elegük lett belőlem. Nem zavartak el, de eltartani se akartak már tovább. Fél év munka után rájöttem, hogy sokkal több szabadnapra lesz szükségem, mint amennyi törvényesen jár. A megoldás a levelező tagozatos főiskola volt: 6 hét Budapesten, plusz 3 hét tanulmányi szabadság évente, átlagfizetéssel. Életemben először keményen tanultam fél évig, hogy biztosan felvegyenek. A lányok sajnos elég hamar behálóztak, de minek iszik az, aki nem bírja?